Mi változott Esztergomban fél év alatt? (most vagy nekünk nagyok az igényeink, vagy tényleg keveset kaptunk)
Az igazat szólva fél év telt el a választások óta. A kampány során minden jelölt – így a győztesen kikerülő Romanek Etelka is – számos dolgot megígért. Persze, tudjuk, mindenhez pénz kell – sok dologhoz nem is kevés -, de azért ideje tartani egy kis számadást arról, hogy az eltelt fél év alatt mi minden változott Esztergomban.
1. Közutak: régóta probléma városszerte az utak tragikus állapota. A Meggyes-féle mesepark profán változata is lehetne egy-egy útszakasz, mely lassan már inkább hullámvasút, mintsem autósok számára járható aszfaltszakasz. Volt ígéret arra, hogy az elsők között lesz rendbe téve. Fél év eltelt, és még csak el se kezdték – sehol. 2. Járdák: ha valaki gyalog kíván sétálni a városban, annak sincs könnyű dolga, ugyanis a járdák burkolatai helyenként még az úttesteknél is katasztrofálisabb állapotokat mutatnak. Igazat szólva sokszor sajnáljuk a hölgyeket, akik magassarkú cipőikben próbálnak végigtipegni egy-egy szakaszon. De babakocsisoknak sincs könnyű dolgok. Pedig ezt a munkát akár – ha jól megszervezik, koordinálják – még közmunkásokkal is meg lehetne csináltatni. 3. Közvilágítás: hangzatos dolog azt vallani, hogy Esztergomban teljes mértékben helyreállt a közvilágítás, de bizonyára mindenki tapasztalta, hogy sok helyen – gyakran komplett útszakaszokon (lásd: Irínyi út vége) – még mindig teljes a sötétség. 4. Zöldfelületek: hirtelen köszöntött be a nyárias tavasz, a fű és a gaz gyorsan nő, amit ideje volna rendbe tenni, lenyírni, de el sem kezdődtek ezek a munkálatok, pedig ezzel a jelenleginél jóval több közfoglalkoztatott juthatna munkához, ráadásul a városkép is rendezettebb lenne. 5. Virágok: a kertészetben jártasak bizonyára mind tudják, hogy mostanra már el kellett volna ültetni a palántákat, ám ez sehol sem történt meg. A körforgalom kopár, a Kis Duna sétány virágtalan, és még sorolni lehetne, hány helyre lehetne ültetni, hogy nyárra, a turistaszezonra Esztergom felvirágozódjon. 6. Szemét: igen nehéz számon tartani, hány helyen is vannak úton-útfélen lerakva a háztartási hulladékok. Ez nem csak esztétikai probléma: a bűzölgő szemetek előcsalogatják a patkányokat, egereket, ez pedig már komoly egészségügyi gondokhoz vezet. Ma már lassan városszerte mindenhol szembetalálkozhatunk az említett rágcsálók földi maradványaival. Tény: városunk és környezetünk tisztán tartása legalább annyira a lakosok feladata is, mint az önkormányzaté, de ha már néhány „kedves” illető semmibe veszi a többi lakost, és elszórja szemetét, akkor az önkormányzat igazán felszedethetné ezeket – a fent említett problémák miatt is. 7. Padok: tavaly nyáron városszerte fel lettek újítva, rendbe lettek téve a padok, ez azonban – szorgos kezek fáradhatatlan munkájának köszönhetően – már a múlt: padjaink újfent használhatatlanok, nem egynek hiányzik a háttámlája, de szinte mind komoly rongálásokon ment keresztül. Márpedig a jó időben sokan szeretnének kiülni a friss levegőre, ám ezt nagyon kevés helyen tehetik meg. És ez sem nagy összeg. 8. Kukák: bizony, komoly gondot jelent, hogy városszerte számos köztéri szemetes alja hiányzik, így a bedobott szemét a földre kerül. Emellett a padokhoz hasonlóan a kukáink is komoly rongálások áldozatai lettek, nem ártana őket felújíttatni. Hogy polgármester asszonyunkat idézzem: ez sem pénz, hanem szándék kérdése. 9. Játszóterek: homokcsere, játékok rendbetétele. Már rég meg kellett volna történnie, hiszen a gyerekek most mennének játszani. De hova? 10. Kutyafuttató: bár a költségvetésbe betervezték, a pénz is megvan rá, még sincs róla szó, mikor és hol is lesz. Pedig – mivel anyagi fedezet már van rá – ez már csak az elhatározáson, a szándékon múlik… 11. Buszmegállók: a várakozók nem tudnak leülni, sok megállóban még fedett hely sincs, ahová az eső elől behúzódhatnának. 12. Közterek: elsősorban a Széchenyi tér és a Pöttyös tér az, amiről beszélni kell. Mindkét téren (de főleg az utóbbin) katasztrofális, balesetveszélyes állapotban van a burkolat. Sürgősen rendbe kell tenni, nem csak a turistaszezon és esztétika miatt, hanem az itt lakók mindennapos használata okán is. A lerakott (és feljött) burkolatok között már felütötte fejét a gaz, a gyomirtás így elkerülhetetlen. 13. Bástyaparkoló: szép kampányszlogen, hogy rendes burkolatot kap, hogy ingyenes lesz, de nagyon nagy a csend körülötte. Márpedig a hitvány minőségért még fizetni is kell, ami a többség számára felháborító. Esős időben azonban kalandparknak is használható: a hepék és hupák között szlalomozva (figyelve a parkoló autók épségére is) olyan helyet találni, ahol kiszállva az utasok nem süllyednek el a pocsolyákban. 14. Rámpa: azt már Romanek is belátta, hogy bizony nem kampányfogás volt Tétényitől, amikor azt mondta: a jelen tervezetek nem kivitelezhetőek. Mert valóban nem azok, így – utólag kiderült, és bár Romanek nem hangoztatja, azért belátta – nem Tétnyi Éva hibája, hogy nincs kész a Bástya-rámpa. Na de mikor lesz új terv? És kivitelezés? Hány évig kell még gyönyörködnünk a torzóban? 15. Zöldház: a művészien kidíszített romról már a valóban szép grafitik is lekopnak lassan, a kidőlt-bedőlt ház egyre kevésbé emlékeztet hajdani önmagára. Minél tovább húzzák-halasztják a vele kapcsolatos döntést, annál rosszabb lesz az állapota. Már így is aggályos, hogy csak a bontás segíthet rajta. Mire várnak még?
No de ne legyünk ennyire pesszimisták, nézzük meg, az eltelt fél év alatt mit kaptunk, ami a mindennapos életünket jobbá tette:
1. Közvilágítás: tény és való, sokkal jobb a helyzet, mint amikor teljes volt a sötétség 2. Újság: nemrég postázták a szép, fényes fedlapú, minőségi papírból készült új helyi lapot. Impresszumot ugyan nem tartalmaz, és azt sem tudjuk, kik szerkesztik, az egyes cikkeket kik írták, a képek honnan vannak, de ne legyünk ilyen kritikusak: valóban szép sajtóterméket kapnak kézhez városunk lakói. Ez a megbecsülés jeleként is értelmezhető. 3. Szabad az út: nem csak a Mária Valéria hidat a várostól elválasztó betontömböket szedték el, hanem a Bazilika mögötti parkolóból is eltűntek végre – mindenki nagy örömére.
